Igen, a komplex cselekvésnek tehát szerves része az egyéni cselekvés is, legyen az bármilyen kicsi is.
A mai kor válságai közepette, talán nem véletlenül bukkannak fel olyan fogalmak, mint például az ökoaggodalom, vagy a klímaszorongás. Igen fontos a két fogalom közti különbség, akit érdekel mi miért előbbi mellett tesszük le voksunkat, rögtön kattinthat is a linkre. Előrebocsátva, kicsit mi is levennénk a vállakról az egyéni felelősséget, miközben biztatunk a cselekvésre.
Na de mégis mit tehet egy szál magában valaki, aki komolyan aggódik? Tényleg számít, ha szelektíven gyűjtöm a háztartási hulladékot, miközben cégek világszerte öntik magukból a szemetet? Számít, ha a helyi gazdákat támogatom és egy kosárközösségben vásárolok szezonális zöldségeket, miközben mások perui quinoát és mexikói avokádót eszegetnek?
Teljesen jogosan tesszük fel magunknak és másoknak is ezeket a kérdéseket, hiszen azt látjuk, hogy a helyzet nemhogy javulna, de egyre csak romlik. Körbenézünk, és csak szuperzöld cégeket látunk, egyre több a megújuló energia, mégis a világ szén-dioxid-kibocsátása új rekordot ért el. 2023-ban 410 millió tonnával nőtt a kibocsátás az előző évihez képest, és ugyan 2022-ben 490 millió tonna volt a növekedés, azért talán nem kell vállveregetve hátradőlnünk.
Önmagukban az egyéni cselekvések nem módosítanak a teljes strukturális válságon, az egész gazdasági és társadalmi berendezkedésünk válságán. Miközben Chilében egy hektár avokádó ültetvényre naponta 100.000 liter víz jut, az ugyanebben a régióban élő embereknek, lajtoskocsin hordják a vizet. A perui élelem válságnak nem egyetlen oka a világ quinoa-fogyasztási őrülete, de hosszú távon nem is független tőle. Nem lehet önállóan nézni egy-egy problémát, és nem lehet komplex cselekvések nélkül eredményeket elérni.
Egyszerre van tehát szükségünk egyéni, közösségi és társadalmi, mozgalmi cselekvések sokaságára.
Hogy megmentjük-e a világot? Egy egyéni válság esetén sem az a kérdés, hogy megvilágosodunk-e, de jó esetben legalább nem fogjuk újra elkövetni ugyanazokat a hibákat, talán találunk használható megoldásokat, és a már megtörtént baj következményeivel konstruktív módon tudunk megküzdeni. Nem vagyunk hurrá optimisták. De azt gondoljuk lehet mit tenni, és kell is.
Ehhez az szükséges, hogy felismerjük a problémáink gyökerét. És csakúgy, mint az egyéni válsággal való szembesüléskor, ezt sem úszhatjuk meg kritikai szemlélet, és rengeteg befektetett munka nélkül. Önmagunkkal, szűkebb és tágabb közösségeinkkel, társadalmunkkal.
A mi közösségünk ezt a szemléletet alkalmazná a világmegváltás témájára is.
Így aztán a közeljövőben az egyéni cselekvési lehetőségektől a közösségi megoldásokig, a problémák és összefüggések felmutatásán és komplex alternatív megoldásokig fogunk közzétenni írásokat, önkéntesek gondolatait, megosztani mások írásait, elemzéseit, ajánlani könyveket, podcasteket. És közben bemutatni mit is csinálunk és tervezünk közösségileg.
Hátha téged is megszólít a cselekvés, közelebb lépsz, részt veszel.
Az elmúlt fél év időjárási őrületeiről két rövid, és a tapasztalat irányából közelítő írást rögvest meg is osztunk.
Az egyik a 8-9 hetes az aszályról egy ökológiai gazdálkodó tollából.
A másik a Boris és a Cassandra ciklonokról a fővárosi főkertész szemével.
Csak hogy tudjuk, hogy is állunk
Küldjetek ti is általatok izgalmasnak, fontosnak tartott cikkeket, kommenteljetek, kritizáljatok, vegyetek részt!
Köszönjük az Erősödő Civil Közösségek Katalizátor pályázati támogatását, amiből közösen gondolkodhatunk, hogyan is lehetne többen részt venni…
